Grafomán vagyok!

Nyugdíjnyilatkozatok leadása a Külképviseleteken! II.

Az előző írásban arról számoltam be, hogy pl. Dél-Amerikában mennyit is kellene utazni ahhoz, hogy személyesen megjelenjünk a külképviseleten és nyilatkozzunk a magán-nyugdíjpénztári tagságunkról. (előző cikkitt:)

Azóta újabb híreim vannak, amely nyilván nem csak Dél-Amerikára érvényes, hanem mindenkire, aki éppen külföldön él! Bár az információ valószínűleg nem sok vizet zavar!

Végre kiderült, hogy a tiszteletbeli konzulnál is lehet nyilatkozni, ha épp olyan helyen élünk, hogy nem áll módunkban a legközelebbi mondjuk több ezer km-re lévő külképviseletre elutazni.

A személyes megjelenés alapfeltétel, nincs elektronikus ügyintézés továbbra sem! Ám van egy kis bökkenő! Csak akkor intézhetem az ügyemet a tiszteletbeli konzullal, vagy a tiszteletbeli konzulátuson, ha magyar nyelven folyik az ügyintézés! Viszont nagyon sok tiszteletbeli konzul nem  beszél magyarul! Furcsa de így van! Én beszélhetem az ő nyelvét, de ez lényegtelen, mert az ügyintézés nyelve magyar kell, hogy legyen! Ez van! Különben utazni kell!

Ráadásul akár a külképviseleten, akár a tiszteletbeli konzulátuson intézném az ügyet, ugyanúgy az összes kitétel érvényes, miszerint:

Csak a tartósan külföldön dolgozók, vagy tanulók nyilatkozhatnak és ezt igazolni is kell!

Tiszteletdíjas, alkalmi munkavállaló, gyermekét otthon abajgatók nem. Munkanélküliek, pusztán külföldön lébecolók sem!

Ha nem felelnék meg valamilyen kritériumnak, akkor írhatok egy szép és kedves levelet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak és meg kell indokolnom kézzel írott formában!!! miért élek külföldön és miért nem tudok én otthon nyilatkozni! Persze garancia arra nincs, hogy ilyen formán a papírosomat az ONYF elfogadja., de akinek kedve van próbálkozhat! Ezt a nyilatkozatot is személyesen kell leadni a külképviseleten és nem a tiszteletbeli konzulátuson, ha ott nem tudnak magyarul.

Tehát döntöttem. Mivel semmilyen kritériumnak nem felelek meg, így teljesen fölöslegesen utaznék bármilyen külképviseletre, ezért maradok a fenekemen! Az lesz a nyugdíjjammal ami lesz. Mindenestre jó hír, hogy kedves külföldi férjem jövőbeni nyugdíjának a 75%-át öröklöm! Így közöltem is az emberremmel, bármi legyen én el nem válok az már biztos!

Még csak egy megjegyzés! Nem akarom a témát feszegetni, de így a XXI. században  esetleg elektronikus ügyintézés? És nem csak a nyugdíjnyilatkozat leadása miatt kellene, hogy megforduljon a fejekben! Házasság honosítása, elveszett útlevél stb.! Az otthon elmaradottnak gondolt Brazíliában már ki tudja mióta elektronikus a szavazás is! Mi pedig a személyes ügyintézésnél tartunk és a kézzel írott nyilatkozatnál? Ugyan már!

UI: a támról még Tildy irt, ő konkrétan az európai helyzetről itt: http://tildy.blog.hu/2011/01/01/nem_dolgozol_mars_haza

Nyugdíjnyilatkozatok leadása? De mi a helyzet Dél-Amerikával?

Azt olvastam, hogy “Akadozik a nyugdíjnyilatkozatok leadása külföldön?” De mi a helyzet Dél-Amerikával? Sokunknak eszünkbe sem jut, a nyugdíjnyilatkozat személyes leadásának még a gondolata sem, ugyanis  egészDél-Amerikában csak két külképviselet létezik!

A Buenos Aires-i Argentínában, és Brazíliában, Brazília városában.

Buenos Aireshez tartozik: Argentína, Bolívia, Chile, Ecuador, Paraguay, Peru és Uruguay. Brazíliához: Brazília, Guyana, Kolumbia, Suriname, Venezuela.

Néhány példa, arra ha épp az ország fővárosában lakunk, akkor mennyit is kellene utazni a  legközelebbi külképviseletig! Nézzünk néhány közelit:

Sao Pauloból (Brazília) Brazília városa (Brazília) 1000 km

Na igen maga Brazília, mint ország is óriási és épp Sao Pauloban szünt meg a konzulátus ahová a repülőgépek beérkeznek!

Santiago (Chile) –Buenos Aires (Argentina) 1500 km

Lima (Peru) - Buenos Aires (Argentina) 4200 km

La Paz (Bolívia) - Buenos Aires (Argentina) 2600

DE! Caracas, (Venezuela)- Brazília városa, (Brazília) több mint 14 óra repülővel, 2 átszállással és ez az egyik legrövidebb út! Viszont Caracasból Budapestre már 13, 5 óra alatt el lehet jutni 1 átszállással.

 A konzulátus ügyfélfogadása Buenos Airesben heti kétszer 10-13 óra között! Kedden és csütörtökön, de 1 héttel korábban be kell jelentkezni. (Ez az információ jelenleg nem található a konzulátus honlapján!)

Brazília városában az ügyfélfogadás előzetes bejelentkezés alapján hétfőtől péntekig 9:00-13:00 de ott legalább januárban néhány fogadónapot tartanak Sao Pauloban is!

Elgondolkodtató, hogy a XXI. században tényleg senkinek sem jut eszébe az elektronikus ügyintézés!?

Persze számos történetünk van, hogyan és miképp kellene egész Dél-Amerikát átfogó levelezésbe fognunk egy-egy hivatalos papír elintézése miatt, hiszen állampolgári kötelességünk bizonyos dolgokat bejelenteni a külképviseleteken!

Így a nyugdíjnyilatkozatok leadásán már meg sem lepődtünk! Jelenleg nekünk még egy új útlevél igénylése is komoly gondot jelent. Miért is? Az egyik konzulátuson, ahová tartozunk,  teljesen logikusnak tartják azt, hogy az ideiglenes útlevél igényléséhez szükséges 1 nyelvű, csak magyarul íródott adatlapokat miután kitöltöttük, az adott dél-amerikai ország külügyminisztériumában is lepecsételtetjük, majd elpostázzuk a konzulátusra. Nyilván egy spanyol nyelvű országban, a magyar papírost szó nélkül le fogják pecsételni, mivel édes anyanyelvünket a világnyelvek között tartják számon!

Félreértés ne essék! Nem az a gond, hogy megszüntették a nagykövetségeket! Eddig sem nagyon vettük hasznát de ez egy hosszabb történet és valóban kidobott pénz minden dél-amerikai országban külképviseletet fenntartani, nagy házzal, személyzettel stb. Talán még az összevont, több országgal együtt fentartott külképviseletnek lenne értelme pl. egy magyar dolgozóval.

Visszatérve a nyugdíjnyilatkozatokra. Kötelező a személyes megjelenés! Aki ezt kitalálta, annak nem volt még világatlasz a kezében és fogalma sincs arról mekkora távolságokra vannak a külképviseletek! Arról nem is beszélve, hogy mennyi igazolás szükséges: tartózkodási és munkavállalási engedély, munkaszerződés és munkáltatói igazolás stb. különben nem fogadják el a nyilatkozatot. Olyan nincs, hogy valaki gyereket nevel, nem dolgozik, az nem nyilatkozhat!

De még mindig nem fér a fejembe! A XXI. században tényleg senkinek sem jut eszébe az elektronikus ügyintézés!? Hacsak... pont nem az a cél, hogy ilyen rövid idő alatt minél kevesebben adják le a nyilatkozatukat! Bár ez szimplán csak spekuláció a részemről!

 A tetovált lány - reagálás egy kritikára

Életem egyik legrosszabb kritikáját olvastam, a www.kultura.hu-n bár kicsit későn, mivel a cikk júliusban íródott! Szinte egyértelmű, hogy a szerző nem olvasta sem a könyvet, de még a filmnek sem nézett utána! Sőt lehet, hogy bizonyos részeknél el is aludt! (Kovács Bálint: Egyrészes sorozat-A tetovált lány az eredeti cikk  itt olvasható

 ( az idézetek a cikk írójától származnak)

“Az európai verzió ugyanis olyan – nem csak „columbós” ráérősségében, de dramaturgiájában is –, mintha Niels Arden Oplev rendező több részes sorozatot akart volna forgatni”

Igen, a rendező több részes sorozatot forgatott, amelyet még 2010 tavaszától több országban látható. A 3 könyvből, mely Millenium trilógia címen is ismert,  összesen 6 részes sorozat készült minden egyes rész 1,5 órás! De ez az http://www.imdb.com/title/tt1634549/ –on is rajta van. Gyakorlatilag a sorozatból vágták meg a mozifilmet! Így maga a cikk címe „Egyrészes sorozat” nem helytálló, mert 6 részes sorozat készült. A moziverzió tulajdonképpen 3 filmből áll, A svéd verzió után, most az amerikaiak kezdték el a filmforgatást.

„ Nem is marad ki semmilyen ismert klisé: megvan a szex a főszereplők között,(...) és a gyilkos is olyasvalaki, aki persze egyike a legszimpatikusabbaknak. Így megy ez.”

A könyvben még több szex van, nem csak Lisbeth és Mikael között, nyilván az amerikai verzió, majd ezt jobban ki fogja emelni. Továbbá nem hinném, hogy a fent leírtak szimpla klisék lennének. Egyszerűen a történetet így írta meg az író és ez nem a forgatókönyvíró hibája. Inkább ki kellett volna emelni, hogy a regényhez képest sikerült néhány bravúros rövidítést végrehajtani, ami igen jó megoldásnak tűnik, pl. Anita Vanger a könyvben Angliában él és onnan segíti Harriet Vangert, míg a filmben mellrákban meghalt, de mindkét esetben Anita Vanger a megoldás kulcsa, aki elvezet Harriet Vangerhez. De miről is beszélünk, ha a cikk írója szerint a gyilkos, Martin Vanger, a legszimpatikusabb szereplő. Ezt erősen kétlem. Az a gyilkos, akire nem gondolunk, mert ő elvileg nem is volt a szigeten a gyilkosság napján és az ő életéről derül ki a legkevesebb. Inkább jelentéktelen és kissé furcsa figurának mondanám a film alapján.

Hiányolja a jellemrajzokat a szerző plusz szerinte:

"Mikael fekete folt marad – így aztán a szerelmi szál is indokolatlan, azt a kijelentést meg, hogy Mikael jobb ember lenne, mint bárki más, végképp nem tudjuk hova tenni, hiszen annyiból, amennyi kiderül róla, éppenséggel még fehérgalléros bűnöző, zugalkoholista, netán futballhuligán is lehetne.”

A filmből is kiderül, hogy Lisbeth és Mikael között ez nem szerelmi szál, csak szex, legfeljebb a lány gondolja úgy a végén, hogy talán érez valamit Mikael iránt! Mikael sem fekete folt, csak oda kellett volna figyelni a filmre! Több szereplő is jellemzi a főhőst, Mikael Blomkvist: Lisbeth, az öreg Vanger, a testvére és a család stb. Láthatjuk és el is hangzik, hogy szeretője van, milyen ügyet tárt fel még fiatalon... Lisbeth Salander is elmondja a maga sajátos módján, hogy Mikael tiszta, nincs semmi különös az életében, továbbá valami gond van a Wennesrstöm-üggyel és biztos benne, hogy Blomkvist nem írna cikket, ha tudja, hogy az információk hamisak.

Nyilván lehetett volna jobban jellemezni a főhőst, hiszen sokkal intelligensebb figura a könyvben és oda van a nőkért, de aki az elhangzottakból arra gondol, hogy Mikael Blomkvist lehetne fehérgalléros bűnöző vagy alkoholista az egyszerűen nem nézte meg a filmet, vagy hülye!

Azt írja a szerző, hogy a társadalomrajz hiányos! Hiányos lenne? Pont az a lényeg, ami többször elhangzik a filmben is, „mindenkinek vannak titkai”, apró dolgok derülnek ki a szereplőkről, alkoholista apa, kicsinyes rokonok, bármelyikük megölhette Harrietet, Mikael szeretője férjezett, az ügyvéd pszichopata, meg nem oldott szadista gyilkosságok sorozatára derül fény.

Igen, a filmnek vannak hiányosságai, de ez egy jó 600 oldalas könyv tele részletekkel, utalásokkal. Ennek ellenére alapvetően jó a film és mindenképp felkavaró! Szerencsés a szereplőválasztás is. Kevésbé jól sikerültnek a második részt mondanám... abban ugyanis túl sok minden maradt ki.

Amit érdemes lett volna megemlíteni, az az, hogy az eredeti cím nem a „Tetovált lány”, hanem „A férfiak, akik gyűlölik a nőket”. Erre a mondatra többször is utalnak a filmben, és nyilván a könyvben is. Sajnálatos módon a magyar fordítás az angol verzióban használt címet vette át. Ha ezt tudja a cikk írója talán nem érti félre azt a jelenetet ,amikor az ügyvéd kegyetlen módon megerőszakolja a Lisbeth Salandert. Szerinte ez a jelenet indokolatlanul naturalisztikus és erre nincs  magyarázat és kifogásolja, hogy a későbbiekben sincs is semmi jelentősége ennek a résznek!

Az ügyvéd azok közé a férfiak közé tartozik, akik győlölik a nőket!, tehát pont beleillik a történetbe, sőt az annyira kifogásolt társadalom rajzba. Továbbá ennek a szálnak a későbbiekben nagyon nagy jelentősége lesz, hiszen a történet folytatódik a mozikban is. Csak ezt a szerző nem tudta, pedig a neten ez is rajta van! itt http://www.imdb.com/name/nm2297183/

Továbbá a szerző kifogásolja a tájat, hogy semmi szép nincs benne, pedig ez lehetne szerinte az utolsó mentsvára a filmnek! Na ja Bali tökéletes helyszín egy romantikus sztorinak, na de kérem! Itt vér folyik ...!!!

A magyar mozikba még nem érkezett meg a második és a harmadik részt Mindenkinek ajánlom! Nagyon izgalmas oknyomozó krimi, szex, politika minden benne van, amitől érdekes lehet egy történet! A könyvet mindenképp érdemes elolvasni, még a film után is! Én még a sorozatot is megnéztem, bár ez még magyarul nem elérhető, de sokkal részletesebb, mint a moziverzió.

A könyvekről, a Millenium trilógiáról  Szindbad is  írt egy érdekes cikket, melyitt olvasható

Chilei bányászok és a magyar pesszimizmus

Ahogy az egész világ tudja, a 33 bányász kiszabadult. 32 chilei és 1 bolíviai bányász csaknem 70 teljes napot töltött lent 622 m mélyen 17 napig mit sem tudtak a külvilágról és arról, hogy van-e remény a kijutásukra! Viszont elgondolkodtam azon, mi lett volna ha ez a baleset kishazánkban történik!

 (kékkel egy kis kiegészítés utólag Szindbad hozzászólása megihletett és kicsit kölcsönöztem is tőle :) )

Egyszerűen pesszimista nemzet vagyunk, ezt már annyiszor leírták, sokáig vezettük az öngyilkossági statisztikákat világviszonylatban, de még mindig az elsők között vagyunk! Talán, ha jól emlékszem Finnország előzött meg minket! A legtöbb nemzeti ünnepen valamilyen elvesztett szabadságharcra, forradalomra emlékezünk, főképp a régi papír pénzeinkre csakis vesztes szabadságharcosok, fiatalon elhunyt költőt tettünk, pl. Petőfi, Dózsa, Rákóczi, Szechenyi, de még sorolhatnám...A Himnuszunkról ne is beszéljünk, ha egy külföldi meghallgatja a mi Himnuszunkat, bár ha nem is érti a szövegét, akkor is sírhatnékja támad!

Tehát csak pusztán feltételezés! Mi történt volna, ha a bányaszerencsétlenség nálunk történik?

Már az első nap megindulna a felelősök vagy a bűnbakok keresése, hosszas politikai vitákba bocsátkoznának a politikusok annak megállapítására, hogy ugyan kinek a feladata a mentés és kinek a feladata lesz a 33 balesetben elhunyt bányász családjának a kártérítése.

Ettől függetlenül egészen biztos, hogy néhány lelkes mentőalakulat elkezdi a keresést, miközben hosszú cikkek jelennek meg az újságokban a bányászokról, fotóikat fekete keretbe rakva. Sőt egészen biztos hosszabb cikksorozat is készül arról, hogy a világon mennyi bányaszerencsétlenség szokott történni és milyen kevés az esély a túlélésre!

A bányát azonnal államosítják, a bányavagyont zárolják, a vezetőket, a bányamérnököket letartóztatják, nem találják a bánya tervrajzát sem, így nem tudják hol fúrjanak, továbbá mivel nincs megfelelő szaktudású ember ezért az egyik „hivatalos személy” unokahugicája vezeti a bányamentést, akinek nyilván nagy tapaszatala van hiszen évekig egy bányász fúvószenekarban játszott és kívülről fújja a Bányászhimnuszt.

Minden bizonnyal nagyjából az első hét után feladják a bányászok keresését, mivel az túl sok pénzbe kerül és amúgy is ez egy hiábavaló vállalkozás, mivel csak holttesteket találnának!

De a politikai vita továbbra is a kártérítés és a „kinek a feladata lett volna: a biztonsági intézkedések, a mentés, kártérítés stb” kérdések körül folytatódik. Sőt néhány héttel később  biztosan felmerül az a gondolat is, hogy ugyan tényleg megfelelő ideig keresték-e a bányászokat és mi lett volna, ha tovább keresik és mindez kinek a felelőssége!

Mindeközben a bányászok néhány napig reménykednek a szabadulásukban, de mivel tudják, hogy hamar fel fogják adni a keresésüket ezért megisszák a tárnákban elrejtett utolsó kis dugi pálinkájukat és csoportos öngyilkosságot követnek el miközben sírva vigadnak és éneklik a Bányászhimnuszt, teli torokból büszkén viszhangzik lent a mélyben:

„Szerencse fel, szerencse le Ilyen a bányász élete.

Váratlan vész rohanja meg ...

Ha elveszünk mélyen alant, Nem lesz nekünk nehéz a hant.

Anyánk a föld majd átölel, Szerencse fel, szerencse fel."

Nyilván azért nem lehet ilyen nagy egyetértés a mélyben sem, többen nem önkezűleg vetnek véget életüknek, mindenféle apróságon összevesznek a bányászok még az első napokban, majd a 32 magyar bányász kiközösíti először a nem magyar állampolgárt, mint nem kívánatos személyt, aki amúgy csak pl. felvidéki magyar és neki nem jár semmi! Később összeverekednek a maradék kaján és pálinkán, majd azon ki legyen a főnök és előkerülnek a bicskák is...

Itt Chilében az utolsó pillanatig mindenki hitt abban, hogy a bányászok életben vannak, csak idő kérdése, mikor találják meg őket! Szinte nemzeti ünnep volt már az is, amikor értesültek az emberek arról, hogy a 33 bányász életben van! Ezután mindenki tovább reménykedett, abban hogy a fiúk kibírják hónapokig lent a mélyben. Hiszen az első hírek arról számoltak be, hogy legalább 4 hónapot vesz igénybe a mentés! Nagyon sok helyen kirakták a nemzeti zászlókat, „Fuerza Mineros” feliratokat lehetett látni. Híres emberek üzentek a bányászoknak, pénzt, utazást stb. adományoztak a nekik és a családtagjaiknak, miközben több ponton is elkezdték a fúrást és különböző mentési terveket készítettek a szakemberek.

Magát a mentést megkockáztatom, hogy egész Chile nézte és megkönnyezte! A chilei elnök többször beszélt videon keresztül a bányászokkal, majd a szabaduláskor mindegyikőjüket öleléssel fogadta! Tényleg az első bányásztól az utolsóig ott volt, a feleségével együtt! Csaknem 24 órán keresztül! Az utcákon pedig igazi népünnepély tört ki!

Mi ebből a tanulság? Talán nem csak a régmúlt sebeit kellene nyalogatni, mi is össze tudnánk fogni, ahogy itt összefogtak, de nem csak a bányászok esetére gondolok, hanem pl. a február 27-i chilei földrengésre is vagy például a foci VB-re. Chile utoljára a brazilokkal játszott és az utolsó pillanatig küzdött, nem adta fel még akkor sem, ha tudta nincs sok esélye!

Valójában a negatív megmérettetés mutatja meg igazán az erőnket! Azt hiszem, van mit tanulnunk! Mindig feladni és mást hibáztatni a legkönnyebb!

Újabb földrengéses élmények Chiléből!

Ezúttal tényleg erős utórengés volt Chilében. A szakértők már várták,
hiszen azt mondták hiába volt március 9-ig 268 utórengés ez kevés..
nagyobbnak kell lennie a február 27-i 8,8-as földrengés után. Az
utórengések többsége egyébként 4,5-6,3 között volt, amit itt csak
lightosnak neveznek.
A Richter skála szerinti értékek: 6,9,-es 6,7-es és 6,0-as (időpontok
helyi idő szerint:11:39, 11:55 és 12:06 az USGS, az amerikai földtani
intézet adatai szerint) ugyanis most három rengés is volt, hogy ne
unatkozzak!
A vicc az, hogy éppen eközben volt a az új elnök Sebastián Piñéra
beiktatási ceremóniája.
Éppen egyedül voltam a lakásban és anyámmal beszéltem a neten
keresztül, mikor éreztem, hogy nem csak úgy imbolyog a székem, nem úgy
ahogy szokott mostanság, hanem erősebben elkezdett remegni az asztal
és mozgott a szék. Kiabálok a mikrofonba.. „ok folytatjuk csak most
tényleg erősen rengünk chao.”
Most már nagyon ki voltam okosodva, bebújtam a kanapé mögé ahogy
tanították, valami magzat pózt is felpróbáltam venni, de eszembe
jutott, hogy a laptopomat mégiscsak magammal kéne vinni a búvóhelyre!
Ok laptop nálam és ismét elhelyezkedem, miközben himbálózom az
épülettel.. akkor csöng a telefonom, gyorsan kimásztam a mobilért a
chileim volt, tudni akarta mi újság, ő Santiagotol 40 km-re dolgozik,
ott is igen erős volt a rengés.. De már a hangjára megnyugodtam és
amúgy is csak már a virágok levelei mozognak...
Tehát minden rendben megúsztam..és mindezt egyedül! Azért átvillant az
agyamon, hogy hogy csak le kéne mennem a 17. Emeletről, hiszen
lehetnek utórengések.. De előtte még kivasaltam a nadrágom...meg
készítettem egy nyugtató kávét, hiszen az előzőhöz képest ez sokkal
rövidebb volt, és nem is olyan erős. Aztán mire befejeztem a vasalást
újra kezdődött a rengés! Hogy én mekkora hülye vagyok! Mért nem mentem
le korábban? Meg amúgy is.. honnan tudhattam volna, hogy jön a
következő.... ? Ismét a kanapé mögé bújtam, de most már nem hívott
- Idézett szöveg megjelenítése -
senki, megszakadtak a vonalak és a hátam mögött lévő tartó fal csak
úgy nyikorgott, eszembe jutott, hogy ki kellett volna nyitni a
bejárati ajtót, mert azt mondták, ha az eldeformálódóik akkor nem
bírok majd kimenni. Hogy lehet ennyi mindenre odafigyelni, amikor
vészhelyzet van! A kanapé mögül kukucskáltam ki, és figyeltem a nagy
virágom leveleit, mikor marad abba a mozgolódása. Végre megállt az
épület...de utána elkezdtem félni, mert mi van akkor ha elindulok a
17-ről és újra rengeni fogunk. Pont tegnap hallottam, hogy többen úgy
haltak meg az előző földrengésben, hogy rohangáltak a rengések alatt
és a lépcső, a vakolat vagy egyéb faldarabok utól érték őket az alsóbb
szinteken.
A rádióban éppen a cunami veszélyről beszélnek, de a szakértők ismét
felhívják a figyelmet, hogy erre kevés esély van, mert ahhoz nem
voltak erősek a rengés, és nem a tengeren történt, ami cunamit
idézhetne elő. A földrengés amely a szárazföldön következik be, csak
ún. „maremoto”-t vagyis szó szerint tengerrengést indukálhat, amelynél
szintén óriásiak a hullámok, de nem akkorák, mint a cunami esetében.
Ettől függetlenül délután 14 óráig fenntartják cunami kialakulásának a
lehetőségét.
Amúgy nem tudom elképzelni, hogy a chileiekbe hogy szorulhat ennyi
hidegvér, hogy lehetnek ennyire nyugodtak! Amikor elindultam lefelé,
akkor láttam, hogy az alsó szomszédban egy asztalos dolgozott a
bejárati ajtón, mely valószínűleg a február 27-i földrengésnél
deformálódott el, de a fickó abba sem hagyta a munkát..több lakásnak
nyitva volt az ajtaja, ahogy a nagy könyvben meg van írva, de az ott
lakók a híradót nézték és az új elnököt. A ház előtt viszonylag elég
sokan vártak, de semmi különös, sétáló emberek, autók ugyanúgy mint
bármelyik munkanap...mintha semmi sem történt volna, hiszen ez csak
majdnem akkor volt, mint Haitiben.
Már csak annyit, nekem azért már kezd elegem lenni a fölrengésekből,
utórengésekből, most már tényleg majdnem mindent jól csináltam.. és
nem szeretném tovább gyakorolni élesben az efféle szituációkat!

Grafogirl Március 11 13:05

UI: ha lenne hibám bocsi.. akkor irtam amikor lent varakoztam az epület előtt...

Még mindig rengünk Chilében- hülyeségek a sajtóban

Elképesztő hülyeségek jelennek meg a magyar Internetes híradásokban. Az MTI ír egy baromságot, miszerint újabb erős utórengés rázta meg Chilét és hivatkozik az Amerikai földtani intézetre (USGS), de általában se az időpont, se a helyszín, de még a Richter skála szerinti erősség sem stimmel. Ettől függetlenül ezután mindenütt ezt lehetett olvasni. Sőt pontosan közlik a chilei halálos áldozatok számát. Legutóbb én ezer körüli halottról és eltűntről számoltam be, hiszen az itteni tévé is ezt mondja. A szám állandóan változik, hiszen többen előkerültek az eltűntek közül vagy épp az azonosítás nem volt pontos, hiszen éjszaka történt a földrengés és pizsamában volt a legtöbb ember, igazolványok nélkül.

Egyébként a chileim úgy alszik az utórengések alatt, mintha a saját anyja ringatná az ágyát. Ő azt mondja, hogy 6-6,5 alatt nem érdemes izgulni, elég ha a másik oldalunkra fordulunk.

A tévében is éppen egy élő adás volt, amikor itt Santiagoban egy rövid idejű és erős rengést éreztem, ablakok mozogtak, az ágy szintén. A két műsorvezető a stúdióban kommentálta az eseményeket:

-“Nézd már hogy mozgunk a kamerában” – vigyorog, mintha tényleg ez valami jó poén lenne.

-“Huuu ez kicsit erős volt,” - mondja a másik- “ahh de volt már erősebb is. Hol is tartottunk? Nálatok mi a helyzet Macarena Concepciónban?”– folytatja, mintha semmi sem történt volna. Átkapcsolják az élő adást Concepciónba és egy kedves, vékony, vigyorgó leányzót mutatnak, a háttérben összedőlés előtt álló házak romjai.

-“Sziasztok! Itt is éreztünk most egy utórengést, most szaladt el két külföldi” – nevetve mutat néhány menekülő ember irányába-  "Hiába a külföldiek mindig pánikba esnek,  nem szokták még ezt meg. Megijednek egy gyengébb rengéstől." – mosolyog, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Visszatérve a médiára, mintha szándékosan rémisztgetni szeretnék a lakosságot, és ha éppen nincs semmi hír, az MTI ír egy újabb chilei utórengésről. Megjegyzem olyan, mintha egy vonaton ülnénk múlt szombat óta és napi 15-20 utórengés átlagosnak számít köztük több is 6 fölötti volt, de az átlag 4,5-5,5 közötti.

Egyébként mi lenne ha leellenőriznék az adatokat? Itt lenne a USGS intézet honlapja, amire rendszerint hivatkoznak, anélkül, hogy megnéznék. Sajnos a szombati és a vasárnapi erős utórengések már nincsenek rajta.

(itt USGS - Földtani intézet honlapja az utórengésekkel listájával).

Sőt időnként a cunami veszélyt is előszedik otthon és azt írják, hogy súlyos 5,9-es rengés volt cunami várható. Na már most, 5,9-es rengés az itt nem számít erősnek, továbbá cunami csak 8 fölötti rengés esetén alakulhat ki, akkor ha a tengerben volt a rengés. A szárazföldi földmozgás csak ún. “maremoto”-t idézhet elő, ami kb. tenger rengést jelent. A földrengés óriási hullámokat gerjeszt a tengerben is, de ez nem cunami.

Éppen a napokban hallgattam egy szakértőt, aki elmondta, hogy az a jó, ha minél több utórengés van, hiszen az egész földkéreg elmozdult és mivel nincs a helyén óriási energiák szabadulnak fel, ami vagy sok kisebb utórengés formájában történik,  mint épp nálunk, vagy egy újabb erős földrengés fog bekövetkezni.

Jó tudni, hogy örülhetek a sok utórengésnek. Minden esetre kis hátizsákban be vannak készítve a legfontosabbak, ha mégis erősödnének a rengések. Sőt most már azt is biztosan tudom, hol is kell kivárnom a rengés végét. Nem az ágyban, ahogy a múltkor és nem is az asztal alatt, mert az összeszakad! A kanapé és a fal közé kell bújni magzatpózban, ha leszakad valami akkor  az háromszöget alkot a kanapéval és a padlóval, az ütés így kisebb lesz. De mindezek előtt ki kell nyitni a bejárati ajtót mert az eldeformálódhat és nem bírunk majd kimenni.

Speciel a chileimnek van tapasztalata a földrengésekben, ennek ellenére a szombati nagy rengésnél csak ültünk az ágyban és néztünk, mint a moziban. Megjegyzem, az ajtónk tényleg deformált lett, de egy kis erőszakkal ki tudtuk nyitni..

Jaj meg egy: azt viszont csak itt ( http://neic.usgs.gov/neis/qed/)  lehet látni hogy az első két napban február 27-28-án nem kevesebb mint 150 utórengés volt... akinek van kedve számoljon utána...

Túléltem a Földrengést Chilében 2.

Avagy ha a nagy klasszikust szeretném idézni, „és mégis mozog a föld”...

Még mindig nem szüntek meg az utórengések. A földrengés után egy nap leforgása alatt csak Santiagóban 17 utórengést mértek, amelyek közül több is 5,6-6.2 között volt. Már kezdem megszokni, bár nem ritka hogy hallok valami nyikorgó hangot, rögtön rápillantok a nagy virágra, hogy annak a levelei éppen elkezdtek-e mozogni, vagy csak épp halucináltam az egészet. Vagy például fekszünk az ágyban és nézzük a tévét én határozottan érzem, kezdődik a mozgás:

-         Érzed te is? –kérdezem kissé ijedten.

-         Ahh nyugi csak a sarkam viszket, azt dörzsölöm az ágy széléhez...- válaszol a nyugodtan a chileim.

Megmondom őszintén, bár a nagy eseménynél nagyon bátor voltam, utána igencsak megijedtem, főleg amikor megtudtam, hogy voltam olyan szerencsés, hogy átéljek egy olyan erős földrengést, ami 50 éve nem volt az országban és a világranglistán is igencsak előkelő helyet foglal el. De hát honnan tudhattam volna, hogy a földrengések általában rövidek, konkrétan emlékszem A nagy Los Angeles-i földrengés című filmben, hogy hosszú percekig mutatják kire, hogy dől rá és micsoda. Épp ezért kis hátizsákba beleraktam a laptopom, egy-két meleg cuccot, vizet, és ami fontos lehet. Ja és ruhában feküdtem le aludni. Rohanni nem fogok továbbra sem, ha lenne ismét egy nagyobb mozgás, de erre képtelen is lennék, az utóbbi két napban annyiszor mászkáltam fel-le a 17.-ről, hogy egyszerűen izomlázam van, és úgy megyek, mint aki megsántult. Azért egy-egy utórengésnél a szívbaj kerülgetett, de remélhetőleg lassan már véget érnek.

Apropó rohanás! Állítólag egy dolgot nem szabad földengéskor, rohanni kifelé, mint az őrült, mert nincs az a gyorslábú sprinter, aki le tudna érni az akárhanyadik emeletről a földszintre 1-2 perc alatt és ott kikerülgeti majd az éppen lefelé száguldozó virágcserepeket, vagy ami éppen le akar esni. Másrészt a lift automatikusan megáll, szóval ez használhatatlan, a lépcső pedig rendszeresen imbolyogni kezd. Esetleg családi házból még lehet próbálkozni, de másféle épületből jobb, ha nem. Csak a külföldiek és a pánikolósok képesek ilyen butaságra. Egyébként itt az épületben is volt egy barazil fickó, aki amint elkezdődött a földmozgás kiugrott az ágyból otthagyta a chilei csaját, hagy féljen az egyedül és egy száll gatyában leszáguldott a 11.-ről a legnagyobb rengés idején, később a portás adott neki valami plédet, mert minden gyerek őt nézte, na meg amúgy is hidegek itt az éjszakák.

A másik véglet pl. a Chileim nővére, aki mint utóbb kiderült képes volt átaludni egy 8,5-ös földrengést, majd több óra múlva, amikor felébredt akkor látta, hogy bizony földrengés volt, de szerencsére ennek a mormotának semmi baja nem történt.

Nem is tudom valóban jobb-e a családi ház. A barátnőm arról számolt be, hogy kifutott a házából, de a föld annyira mozgott és olyan iszonyatos morajlást hallott imbolygott a háza és recsegett-ropogott minden. A saját hangját sem hallotta, ahogy a férjének kiabált. Lehet, hogy én akkor inkább himbilimbizek idefönt.

Bár délen valóban kritikus a helyzet, mert ott sajnos a tenger is tarolt, de beszéltünk a Chileim testvérével, ő az epicentrum közelében lakik. Azt mondta, hogy most már javul a helyzet, mert több ezer katona jelent meg, de az első 3 napban alig aludtak, mivel féltek a rabló bandáktól, de abba is biztos volt, hogy bárki belép a házba ő azonnal lőtt volna.

Bár biztos furcsa, hogy én ilyen könnyedebb beszámolókkal jelentkezem, de igen is örülnünk kell, hogy rengeteg ház, lakás megmaradt és bár sokan meghaltak, vagy eltűntek, de ez a szám még mindig ezer körüli, a földrengés pedig a lakosság 80%-at érintette, vagyis 13 millió embert! Igen, meghallhattunk volna, de jelenleg nagyobb esélye van annak, hogy Pest belvárosában valaki ráomlik egy régi ház fala vagy faldarabja, mint itt egy újabb nagyobb földrengésnek. Állítólag erre legalább 20 évet kell várni.

Ha kinézek az ablakomból, nyomát sem látni a szombati eseményeknek és az ismerősök is erről számolnak be. Óriási toronyházak, tiszta üvegből, érintetlenül vészelték át a rengést. A lakhatatlanná vált új házak kivitelezőit pedig tuti felelősségre vonják, a chilei építési norma szerint egy sem dőlhetett volna össze, vagy nem rongálódhatott volna meg csak kisebb mértékben.

Ha jól meggondoljuk, Haitiben 7-es erősségű rengés volt, itt pedig 8-8,8 közötti. Ha ez Európát érinti, egészen biztos elpusztít mindent.

Egyébként csak megjegyzem, hétfő már munkanap volt katasztrófa helyzet ide vagy oda.

Viszont egy dolgot nem értek. A magyar sajtóban sorra azt írják, hogy magyar nagykövetség nem tud magyar áldozatokról. Egyrészt Chilében nincs nagykövetség, csak Buenos Airesben tavaly megszüntették, másrészt csak tiszteletbeli konzulátus van. Többen regisztrálva vagyunk a nagykövetségen, de eddig egyikünket sem keresett senki, hogy élünk-e pedig speciel az én telefonom még működött is.

Grand Hyatt Hotel Santiago

Hotel Kennedy

A két hotel előtti tér ill. a környék

A fotók most készültek délután az erkélyemről :)

Túléltem. :) Földrengés Chilében

A földrengés epicentruma a dél-chilei Concepción közelében volt, amely kb. 600 km-re van Santago de Chilétől közel 600 ezer lakosa van. A Richter-skála szerint ott 8,8-as, nálunk Santiagoban 8,5-öst mértek, és azt mondják a mai volt a 7. legnagyobb földrengés a világon. Szinte hihetetlen, hogy az epicentrumtól ilyen távol alig volt különbség az értékek között. Santiagoban is 2,5 percen keresztül mozgott a föld, ez igen soknak számit, A 17. emeleten lakunk és úgy himbilimbizett az egész épület, mintha libikóka lenne, az ágy pedig úgy mozgott mint az Ördögűző című filmben a kiscsaj alatt, akit megszállt az ördög. Mintha egy szellemházba kerültem volna, hallottam, ahogy az új nagytükröm megadja magát a nagyszobában, a beépített szekrény ajtajai kinyíltak, kijött a porszívó, a bőrönd is utána gurult és potyogtak a könyvek is. A nagy állólámpa eldőlt a nappaliban, szerencsére az üveg asztalt épp előző éjjel toltam arrébb...A falak nyikorogtak és valami furcsa hullámzó ütemes mozgást éreztem magam alatt. A mi épületünknek ez volt a 3. nagyobb földrengése, és reménykedtünk, hogy ezúttal sem adja meg magát. A 2,5 perces dráma végen le kellett sétálnunk a földszintre, de mivel nekem ebben nincs nagy tapasztalatom, először meg átöltöztem és csak utána tipegtem le nagy komótosan....Már szinte  minden lakó lent ácsorgott pizsamában, gyerekkel, kutyával, macskával...Ahogy utólag megtudtam, a normál földrengés kb. 30 másodperces és a mi 30 éves épületünk, akár a szembe levő parkban is landolhatott volna. Úgy gondoltam, ilyen hosszú a "normál" földrengés, de az idő amúgy is szubjektív és nem mértem stopperrel... én csak ücsörögtem az ágyamban és vártam a végét...ahogy tanítottak....azt elfelejtettem, hogy valami biztosabb helyett kellett volna keresnem. Próbáltam kinézegetni az ablakon, de se villany se semmi csak néhány dudáló autó az éjszaka közepén... A gond az volt, hogy nem csak előre-hátra és oldalra mozgott az épület, hanem elkezdett rázkódni függőleges irányba is, fel-le, ez a legveszélyesebb és itt az emberek tudták, ha nem marad, abba ez a rázkódás úgy járunk, mint Haitiben. Egyébként az itteniek már várták a földrengést. Santiagoban 25 éve, Concepciónban pedig csaknem 50 éve nem volt jelentősebb földmozgás leszámítva a normál szeizmikus aktivitásokat, ami itt hétköznapi dolognak számit, ha éppen a kávéscsésze útnak indul az asztalon, vagy ha a virágnak önálló akarata lesz és mozogni kezd. Pont ezért engem is felkészítettek, hogy ha éppen komolyabb rengés lenne, ne ijedjek meg, mert ki fog lengeni az épület, pláne a miénk, ha már voltunk olyan okosak, hogy a 17-re költöztünk...

Még mindig vannak utórengések, de viszonylag hamar normalizálódott a helyzet reggel 8 körül már volt villanyunk és víz is, ekkor már föl mertük menni ismét a lakásba. Hírt kaptunk az egyik rokonunktól is, aki az epicentrumtól mindössze 100 km-re lakik, ő azt mondta, náluk akkora volt a rengés, hogy a kerti úszómedencéből az összes víz eltűnt, a földrengés lötykölte ki. Az összkép Santiagóban: meglepően jó állapotban vannak az épületek, sok helyen nyomát sem látni semmilyen földrengésnek, kivéve a régi és / vagy hibás épületeket, termeszétesen bizonyos kerületekben elég szomorú a látvány, és tényleg igaz a mondás, hogy a szegény embert még az ág is húzza. Főként közülük kerülnek ki azok, akik nem költözhetnek vissza a lakásukba.

Mivel Chile a földrengések szempontjából különösen veszélyeztetetnek mondható, ezért az épületek földrengés biztosak. Ennek köszönhető, hogy a nagy erősségű rengések ellenére sem következett be nagy mértékű pusztítás. Egyébkén Chiében mérték a valaha mért legnagyobb erősségű rengést is 1960-ban 9,5-öst Valdíviában, de akkor a 80 km-re lévő tenger is elérte a várost, ami számomra teljesen felfoghatatlan. Mindenesetre izgi volt ez a reggeli ágyrezgetés... De az biztos, hogy a következő földrengésnél már tényleg én is félni fogok...Az utórengések is elég ijesztőek és meglehetősen erősek. Egyébként az ismerősök igazi hősnek tartanak, hogy nem kaptam sokkot a rengésekkor és nem is rohantam ki azonnal a lakásból, no de kérem azért azt világosan tudtam még félálomban is, hogy csak úgy lefutni a 17.-ről aligha tudnék.

Grafogirl 2010 február 27.

itt a cikk az indexen is:)

http://index.hu/velemeny/olvir/2010/02/28/tuleltem_a_foldrengest_chileben/

A folytatásokkal több probléma is adódhat, egyrészt mindig igen nehéz elkezdeni, mert hosszú hallgatás után, talán sete-suta lehet az írás, másrészt lehet hogy senkit nem érdekel egy latin-amerikai szappanoperává duzzadt szerelmi történet... Ám nekem azt javasolták, hogy a legjobb, ha a közepébe vágok a történetnek, és ha nem is ott folytatom ahol abbahagytam, de legalább elkezdem...

A chilei Rodrigommal először kb. 3,6 hónapja váltottunk levelet, több mint 2 éve volt az első személyes találkozásunk, több mint egy évig éltünk távkapcsolatban, ami már önmagában is vicc, ha arra gondolok, hogy közel 15 ezer km-ről van szó. A Chile-Magyarország közötti ingázás miatt valahogy úgy adódott, hogy két évig kihagytam a nyarat. Pont akkor voltam Chilében, amikor tél volt, majd akkor utaztam haza hosszabb időre, amikor épp beköszöntött otthon az ősz, majd ismét akkor tudtam utazni, amikor Magyarországon megjött a tavasz, Chilében pedig elkezdődött az ősz. Ennek köszönhetően az átlagos színemnél is hókább voltam. Ja persze ilyenkor mindenki azt mondja, hogy mit nyafogok a 18-20 fokos chilei télben. Hát én olyan nulla fokos éjszakákra emlékszem, meg tartós 4-5 fokos kinti hőmérsékletre, persze néha kisütött a nap és akkor akár 16-18 fok is volt, de korán reggel gyakran láttam az ágyban a saját leheletem és ilyenkor rémülten kapcsoltam be a hősugárzót. Mivel itt központi fűtés nincs kérem, csak délen az Antarktiszhoz közel, de ott szinte egész évben használják!

Ha jó meggondolom talán köszönetet kéne mondanom az ex főnökömnek, aki kirúgott, és a hosszú pereskedés alatt volt időm arra, hogy utazgassak Dél-Amerika és Magyarország között. Megnézzem a Magellán-szorosnál fürcsiző pingvineket, eljuthassak Buenos Airesbe, ahol sikerült bevágnom egymagamban a konyhafőnök legnagyobb ámulatára 47 kg-os leányzókén 60 dkg sült marhahúst, amit ott bifé chorizonak hívnak és az egyetlen fűszer, amit használnak hozzá az a só és semmi más. Argentínában sikerült megállapítanom mindenki legnagyobb megdöbbenésére, hogy a tangó bár lehet, hogy igazán szenvedélyes, de egy fenemód depressziós tánc. A szenvedély sokszor annyira belül maradt, hogy nekem gyakran fel sem tűnt. Két meredt arcú ember szemlesütve, mosoly nélkül táncol, amitől szinte majdnem mindenki oda van, talán kivétel én és az argentin fiatalok, akik kezdik unni, hogy minden külföldi azt hiszi a hazájukban nincsen más csak marhahúst rágcsáló tangózó és focizó argentinok. Ok azért meg kell hagyni, hogy a tangó fesztiválon, amin jártam volt néhány igen figyelemreméltó előadás... Az argentin élményekhez kiegészítés: Maradona tényleg nagyon kicsi, legalábbis ha az életnagyságú szobra mellé álltam. Buenos Aires valóban hasonlít Budapestre, de rajtunk kívül senki sem tudja, hogy az Evita Peronról szóló filmet amúgy nálunk forgatták… én azért híreszteltem…

Jártam Uruguayban is, ahol végleg összekeveredtem mennyi a peso átváltása, mert pesot használnak: Argentínában, Chilében és Uruguayban is és még ki tudja hol.... Igen izgi volt az Andokot megugrani egy kis repülőgéppel Montevideoból repülve Santiago felé. Pont ezen az útvonalon utazott az uruguayi focicsapat is, akikről az „Életben maradtak” című igaz történeten alapuló film is szól. Egy uruguayi focicsapat lezuhant az Andokban, a túlélők utána hetekig a hullákat ették, hogy életben maradjanak. Életem legrémisztőbb repülése volt és fogalmam sincs, hogy maradhattak életben a focisták, mert mindenütt csak sziklákat, vulkánokat és havat látni... A nagyobb légörvényeknél valóban majd „beszartam”! Aztán más is, mert elkezdtük hangosan elemezni a sztorit a kis repcsiben.. Bár az én pasim szerint én tuti megennem az emberhúst, hiszen a csirkemájat is megeszem és pacalt is. Ugyanis Chilében nem esznek belsőségeket... hát de rossz nekik.. Ha meghallják a vesét, vagy a csirkemájat úgy fintorognak, mintha legalábbis valami végtermékről beszélnék. Mondjuk ez valahol furcsa, mert a májkrémet megeszik, amit „paté”-nak hívnak, de szerintük abban alig van máj... na persze..

Jön a folytatás!!

Eltüntem, nem is kicsit és nem is rövid időre! De sok-sok élménnyel hamarosan jön a folytatás!

Addig lehet találgatni, hogy mi is lett velem, a chileivel és az egész dél-amerikás kalanddal!!!! ;)